Rálátás

Apám, mint minden férfi, a nővérem után már nagyon fiút várt a születésemkor. Nem tudom, mennyire hat egy gyerekre, hogy milyen történeteket mesélnek neki a születésével kapcsolatban, de én igyekeztem pótolni egy fiút. Szerettem volna kárpótolni azért, hogy nem fiú lettem. Ez most fogalmazódik meg bennem, sosem volt tudatos. Jobban vonzottak a férfias feladatok, mint a kevésbe látványos női munkák. A konyhát pl. nagy ívben kerültem. Még ma is ritkán találok örömet a főzés-sütés-befőzés Bermuda-háromszögében, holott tudom,milyen fontos, hogy az ember a családjának szeretettel elkészített ételt adjon,és azt közösen, meghitt légkörben fogyasszák el. Bizony a kapcsolatok két nagyon fontos pilléren nyugszanak: ágy és asztal. Az a család, ahol az anya szeret főzni, és fontosnak tartja a közös étkezést, sőt annak külsőségeire is ügyel, általában szeretőbb, harmonikusabb.
Számomra az evés csak szükséglet, nem elsődleges élvezeti forrás. Persze, ha már enni kell, inkább olyat eszem, amit szeretek, ezért hajlandó vagyok főzni. De, hogy élvezném, az túlzás.
Babázni viszont nagyon szerettem, van is három gyermekem. A legjobb, amit életemben tettem, hogy őket a világra segítettem, és felneveltem. Remélem nem kell nekik megbánni, hogy engem választottak édesanyjuknak. Azt is szeretném, ha minél jobban sikerülne megoldaniuk azt a feladatot, amiért erre a világra jöttek.
Úgy hiszem - mert csak ennek van értelme -, hogy nem lehet, hogy csak egyszer szülessünk. Életek sorozatán megyünk keresztül, mindig új, meg új feladatokat tűzünk magunk elé, hogy megtapasztalhassunk mindent, ami megélhető, hogy átélhessük minden teremtésünk következményét. Mivel ez a sűrű 3 dimenziós kétpólusú /jó-rossz/ világ nagyon sok szenvedéssel és fájdalommal jár, az ember megfárad. Pihenésre, feltöltődésre és gyógyulásra hoztuk létre a halált. Halálunkkor hazamegyünk, mint a vándorlegények, akik begyűjtötték a megtanulnivalót. A lelkünk azonban nyughatatlan, mindig új és új tapasztalatra szomjazik, hát újra és újra útra kel. Utazásainkon elkopnak a ruháink, hát minden útra új ruhába öltözünk. A ruha, a test, a külső megjelenés mindig csak egy útra elég. A lényegünk, a vándor örök.
Amikor ezt megértettem, minden a helyére kattant.Nincs igazságtalanság, mert a vándorlások folyamán mindenki mindent megtapasztal. A jót ugyanúgy, min a rosszat. Mivel a világ egyensúlyra törekszik, ahol valamiből több van, onnan elvétetik, ahol kevesebb, hozzáadatik. Ez akkor is így van, ha első látásra, vagy rövid távon nem így látszik. Nem láthatjuk át az egész folyamatot. Érzékszerveink, agyunk csak kis
egységeket képes egyszerre befogadni, értékelni. Ezért nehéz átlátni az egészet, a mindenséget működtető törvényeket. Univerzális törvények, ritmusok formálják a mindenséget, ami összefüggő egész. Mindenre, és mindenkire egyformán hat, akár tudatában van, akár nincs. Minden önálló létező tökéletes egész, de része a teljességnek. Így alkotnak a legkisebb építőkövek atomokat, egyre bonyolultabb anyagokat, sejteket, amik szervekké rendeződnek, melyek még nagyobb egységgé, szervezetté, testté állnak össze. A sor itt sem áll meg, minden újabb, nagyobb egységet hoz létre... Minden mindenre hat, minden mindenhez kapcsolódik, minden EGY.