Folytatásos regény, álmodott világ, amelyben bármilyen egybeesés csupán illúzió

2011. április 24., vasárnap

Mi van a hercegek után?

Sokan vannak, akik nem értik, hogy az évek múlásával inkább többek leszünk, mint kevesebbek. Igen, elveszítünk dolgokat. Dolgokat, amik múlandóak. Cserébe viszont időtlen tapasztalatokat kapunk. Hasonlóan ahhoz, hogy ha benne vagyunk egy vásári forgatagban, minden intenzíven hat ránk, a hangok, a mozgások, a színek, az érzések; vagy  ha kívülről figyelünk, mintegy felülnézetből, ami által az egész történés egybefogható és átlátható. Először elbűvöl a sok érzékeinkre ható inger, egészen megrészegít, függővé tesz, egyre többet és többet kívánunk belőle megismerni. Aztán élethelyzettől, emberi merészségtől, mentalitástól függően ettől eltávolodunk, "felnövünk" / vagy nem /, és változik a perspektíva. Visszatekintve minden más értelmet nyer.  "Örök" barátságok elenyésznek, a jelentéktelennek érzett dolgok értelmet kapnak, az addig árnyékban rejtőző részletek átértékelik a megéléseinket, a történések mentén kialakul egy vonulat, amit az életünknek nevezünk.
Azt gondolom a pubertás kor az, amikor egy személyiség a saját határait keresi és kialakítja. Bennem ilyenkor egy tengeri élőlény képe jelenik meg , aki millió finom érzékelőjével pásztázza a környezetét.
Szerettem az érzelmeket. Megrészegített a dráma. Legyen az jó, vagy rossz, csak élmény legyen! VALAMI! REPÜLÉS! Nem baj, ha utána lezuhanok, de addig...!!! Legalább történt velem valami, ami élmény, ami felkavaró, felemelő, izgalmas, kalandos, szomorú, vagy vidám, de érzelem, amit meg lehet lovagolni, amit tovább lehet játszani. A nagy érzelmekre "ki voltam hegyezve", alig vártam, hogy történjen velem valami varázslatos. / Nem tudom ez mennyire női dolog, bár lehet, hogy az, mert született róla egy dal is, amit "Holdvilágos éjszakán..." címmel jegyeznek./
A lányban, aki már nem nemtelen gyermek, és aki még nem nő, el kezd növekedni egy finom és sérülékeny hajtás, ami a saját női identitását fogja jelenteni és hordozni élete során. Ami ezzel a hajtással történik, az meghatározza az egész életét. / Valószínűleg a fiúkra ugyanez jellemző, de jelenleg erre nem emlékszem. :) /
Amikor először éreztem, hogy valóban nőként bánik velem valaki, az 16 éves koromban volt. Szerencsés voltam, mert olyan embert sodort mellém az élet, aki tudta és engem is ráébresztett arra, hogy milyen lehet két ember kapcsolata, ha a partner nem a saját örömérzetével van elfoglalva, mert tudja, hogy meghatványozhatja azt, ha a másiknak szerez örömet. Pedig csak egy évvel volt nálam öregebb, és csak kétszer találkoztunk, sem előtte, sem azóta. Ekkor még az úton végig sem mentünk, csak a távoli fények villantak fel sokat ígérőn. Ám ahhoz, hogy ilyen élmény egyáltalán megszülethessen, kellett valami, amit egy hullámhossznak, ráhangolódásnak, elvarázsolásnak, kábításnak, vagy közös akaratnak is lehet nevezni. A megnevezés attól függően finomodik, hogy nő, vagy férfi határozza meg.
Kellet hozzá idő és távolság, hogy megértsem, hogy a férfi az aktív, a megnyilvánuló, a nő a passzív, befogadó, de a passzív befogadás egyben azt is jelenti, hogy a nő dönt, a nő hatalma a választás lehetősége. A férfi a terjeszkedő, a nyomuló, feltáró, behatoló, az aktív feszítő, alkotó energia.A nő a biztos pont, a nyugodt, harmóniára törekvő, befogadó, átölelő, feloldó, átlényegítő energia. Kár, hogy ezt csak mostanra értettem meg.
Kár, hogy ezt nem tudatosítjuk a felnövekvő nemzedékben. Sok szenvedést takaríthatnánk meg. Bár, ha belegondolok, azt hiszem, a jövő nem a szeparáció, hanem az integráció felé mutat. A dualitás, a nemek kettéosztottsága olyan feszültséget teremtett, ami létrehozott egy ellenállhatatlan vonzást, mert minden az egység felé törekszik. A kettészakított fél pedig szinte soha nem találhatta meg a hozzá tökéletesen illő felét. Ám az is lehet, hogy ez az egész történet a duálpárokról csak kitaláció. A herceg a fehér lóval már elég régen nem járkál a környéken. Kellett valami, helyette.                                                                


Anna Slilivonchik "Prince on White Horse"