Varázslat

Igor hetedikben lett a padtársam. Már annak is örültem, hogy végre nem egy minuszos IQ-val rendelkezőt ültettek mellém. Ő legalább értelmes is volt, a gyönyörű meleg barna szeméről meg éjszakákon keresztül lehetett álmodozni. Azt hiszem, tisztában volt a tekintetében rejlő varázshatalommal. mert ha csak tehette, kissé lehajtott fejjel,alulról felfelé nézett rám, amitől kész voltam.
Amúgy nem értem, mi késztette az ofőt arra a lépésre, hogy ötünket /2 lány+3 fiú/ szoros közelségbe ültessen, mivel egyébként is jóba voltunk. A helyzet innentől rohamosan alakult abba az irányba, hogy egy nagyon jó baráti társaság alapjait adja. Erre épült később a csodás tini korom.
Igorral óvatos voltam. Magamnak sem mertem bevallani, hogy több számomra, mint barát. Neki meg főként nem. A lassan bővülő banda többi tagja egyébként is árgus szemekkel figyelte egymást, hogy alakul-e bárhol valami, amivel lehet heccelődni. Aztán egyszer mégis összejöttünk. Több, mint 30 év kellett hozzá, hogy rájöjjek, mit hagytam ki.
Október volt, nemzeti ünnep. A rádió kívánságműsora egész nap csak magyar slágereket játszott. Feküdtem az ágyon. Kimerült voltam, sokat dolgoztam az elmúlt napokban.Tompán, szunyókálva hallgattam a zenéket. Aztán egyszer valaki az Omegától kért számokat, és megszólalt a Varázslatos fehér kő. Nagyon régen nem hallottam már.
Valóban varázslatos dolog történt. Ahogy megszólalt a szintetikus gitár, egyszerre csak ott voltam abban a buliban, abban a sötét szobában. Láttam a halványan derengő fehér falakat, ahogy épp csak bevilágít a gyenge utcai lámpa a vastag vályogfalba vágott ablakon át. Éreztem a testemen a teste mozdulását, ahogy táncolunk, a ruhája tapintását, és a teste melegét, ami átsütött a ruhán. Éreztem a minden sejtemet átjáró örömöt, hogy vele vagyok, és hogy egymáshoz tartozunk.
Döbbenetesen intenzív érzés volt. Én ezt már elfelejtettem, nem is emlékeztem rá. Kitöröltem, vagy elnyomtam, ki tudja?
Akkor este elkísért, és egy kapu előtt megcsókolt. Csak egy félénk, hosszú szájra puszi volt, de ma is érzem az ajka puhaságát, és látom a szemközti utcai lámpa sárga fényét.
Alig tudtam aludni akkor éjszaka. Zakatolt bennem az izgatottság, és az öröm.
Másnap találkoztam a barátnőmmel, aki kíváncsi volt minden részletre, bár ő is ott volt, látta, hogyan történt.
Aztán lelkesen kijelentette, hogy az egész banda izgatottan figyelte, hogy fel tud-e Igor szedni?
Akkor minden szilánkokra hullott...
Este moziba mentünk, ott volt az egész társaság. Igor velem volt, hazakísért, de az út felénél megálltam, felé fordultam, és azt mondtam, hogy ne jöjjön tovább. Azt mondtam, nem akarom, pedig csak büszke voltam, csak nem akartam egy lenni a sokból. Tapasztalatlan voltam még, nem ismertem rá a finom jelekre.
Ő megdermedt, a gyönyörű barna szeme kitágult, hitetlenül rám nézett, majd kihunyt benne a fény.
Valahonnan előjött a fájdalom, hideg volt és félelmetes, mindkettőnket elborított, mert valami végképp elromlott és már soha nem lehet helyrehozni.

Varázslatos fehér kő /Omega/

myportlandfotographer.com