Tisztulás

Nem tudom, a mazochizmuson kívül mi késztethet embert arra, hogy kínkeservek közepette levakarja a festéket a vízvezeték csövéről. Mindezt az után, hogy spaknival lefejtette a lakóelőtér plafonját, és a fürdőszoba összes festett felületét.
Ez az ember én vagyok. /Tudom, VAGYOK AKI VAGYOK, ezt már rögzítettem magamban./
Hogy miért csinálom, arra már nehezebb válaszolni. Persze, azért csinálom, mert meg kell tisztítanom a lakást a penésztől. Azt a lakást, amit itt fogok hagyni, / remélhetőleg / a rendbetétele után. Benne hagyom az egész eddigi életemet, férjestül, csak a saját személyes holmimat viszem . Vagy csak egy részét.
Semmit sem sajnálok már itt hagyni. Érdekes érzés. Hasonlít a szabadsághoz.
Csak már ott tartanék! De addig még ki kell hogy tartson a türelmem, meg a fizikai erőnlétem. Meg a pénzem.
Az egészben az az érthetetlen, hogy miért ragaszkodom ahhoz, hogy kitisztítva, rendbe téve hagyjam itt?
Valószínűleg teljesen belém ivódott az előző életeim során, hogy sanyargattam magam. Szerintem az önostorozó korbács is közeli ismerősöm lehetett, azért olyan nehéz most ezektől a jól bejáratott szokásoktól megválni. Majd, ha már kívülről nézek vissza,biztosan érthetetlennek fogom találni, hogy miért maradtam ebben a házasságban 27 évig. Addig meg próbálom tisztázni magamban, hogy miket is tanultam az átélt dolgok hatására.
Egyszer azt mondtam, hogy, ha valaha írok egy könyvet házasulandó lányok számára, az első mondat csupa nagybetűvel ez lesz:
SOHA NE HIDD AZT, HOGY MEG TUDOD VÁLTOZTATNI!
Ez a legnagyobb csapda. Az ember lánya úgy gondolkodik, hogy jó, jó, hát ez, meg az nem az igazi, de majd én formálok rajta! Ami kezdetben nem jó, az később csak rosszabb lesz. Vagy elfogadom a számomra rossz dolgokat eleve, vagy jobb hagyni az egészet...
A másik legfontosabb, amit megtanultam, hogy a saját egyéniségünket soha nem szabad feladni! Senki és semmi nem ér annyit, hogy lemondjunk önmagunkról. Milyen érdekes, hogy csak most jövök rá, hogy ez végeredményében ugyan az a dolog, két megközelítésben! No, lám, hiszen tudom ezt is: minden egy...
Konklúzió: egy kapcsolat csak akkor működik, ha feltétel nélkül szeretjük a másikat olyannak, amilyen. Tiszteljük benne a másik ember szabadsághoz való jogát, nem akarjuk a saját képünkre formálni, nem korlátozzuk az önkiteljesedésben. Segítjük gyengeségeiben, és számíthatunk a segítségére, amikor nekünk van rá szükségünk.A takarítás azon kívül, hogy szükséges, jelképes is. Megpróbálom letisztázni magamban az eddigi életemet.