Megfelelési kényszer

Nagyjából két éve készülök megtenni, amit végre megtettem, mégsem könnyű. Igyekeztem fölkészülni minden várható reakcióra, de az övön aluli ütések mégis fájnak. Soha nem gondoltam azt, hogy én magam hiba nélkül való vagyok. Úgy gondolom, minden párkapcsolati kudarc két emberen múlik. Olyat is el tudok képzelni, hogy mind a kettő jót akar, csak éppen nem a másiknak megfelelő módon. Aztán olyan is van, amelyikben az egyik fél meg van arról győződve, hogy neki kötelessége mindent megtenni akkor is, ha a másik fél csak az elfogadást részesíti előnyben. Úgy érzi, neki ez jár, alapvető emberi joga. Nem kell semmit tennie érte, nem kell hasonló gesztusokkal viszonozni, ahogyan gyermekként sem kellett tennie semmit a kapott szeretetért. Viszonylag hamar beállt nálam az az üzemmód, amikor konnektornak éreztem magam, akire csak rá kell csatlakozni - bele kell dugódni -, feltöltődni, és továbbállni.
Azt hiszem, egy kicsit sok voltam mindenkinek. Lehet, hogy ez csak az én fixa ideám. Ki tudja, honnan vettem ezt? Lehet, hogy a mindig is meglevő idegenségi érzésem? Vagy, hogy mélyen érintett, mikor tinikoromban a verseimet olvasván azt az értékelést adta egy srác, hogy "az a baj, hogy túlságosan szélsőséges az érzelmi hullámzásod"? Igyekeztem megfelelni. Mindig, mindenkinek. Jó, tudom, sokan vagyunk így ezzel. Mennyi élet fecsérelődik el! Milyen jó lenne megmaradni abban a tudatban, hogy tökéletesek vagyunk, telve öntudattal, bizalommal.
Milyen hatások alakítanak bennünket? Először is a családunk, ahová megérkezünk. Az általuk hozott minták, amit az ő szüleik, családjuk plántált beléjük. Aztán a tágabb környezet, mindenki, akivel találkozunk, a pedagógusok, akik tanítanak, a barátaink, akikkel kapcsolatba kerülünk, a média, amely hirdeti a követendő trendet. A könyvek amiket olvasunk, a filmek, amiket megnézünk, mind, mind hatással van ránk, akár tudatában vagyunk, akár nem. Azokról a hatásokról nem is beszélek, amelyek hétköznapi szinten föl sem foghatók, mert nincsenek benne a köztudatban. Hívhatnám őket tudat alatti manipulációknak is.
Szóval az ember, növekedése során kialakít magának egy elképzelést arról, hogy milyen is szeretne ő lenni, vagy mit várnak el tőle, aztán igyekszik annak megfelelni. Minél szélesebb a kapcsolódási terület, annál burjánzóbbak az igények.

Azt hiszem, a mostani generációban már többen vannak tudatában annak, hogy ők úgy értékesek és szerethetők, ahogy vannak, nem akarnak megfelelni mások oktalan elvárásainak.

youknowit.com