Folytatásos regény, álmodott világ, amelyben bármilyen egybeesés csupán illúzió

2011. november 23., szerda

Játszótársak II.

Az élet forgataga... Vajon ez mit jelent? Folyamatosan benne élünk ebben a forgatagban, minden változik körülöttünk, hol erre figyelünk, hol arra, de közben minden szál, ami valaha hozzánk kötődött, tovább fonja magát. Talán helyesebb lenne az élet szövetének nevezni? Éljük az életünket, és mindenki más is éli a saját életét. Aztán a szálak keresztezik egymást.
Éltem az életemet.Már majdnem felnőttnek hittem magam, aki majdnem mindent tud a világról.Azt hittem, tudom mit csinálok, pedig még az élet valósága meg sem legyintett. Ha Amerikában élek, biztos hippi lett volna belőlem, az itteni viszonyok /vagy ki tudja: talán a mélyen bennem mégis csak meglévő korlátok?/ megakadályoztak ebben. A "Szexuális Forradalom" korszakát éltük. A feministák melltartókat égettek, Lennon  ágyban fekve, és meztelenül fényképeztette magát Yokoval, minden azt sulykolta belénk, hogy a régi értékek kidobni valók. Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ráébredjek, hogy Lennont is - mint azelőtt és azóta annyi mindenkit - elferdítették, kisiklatták a gondolatait, a mondanivalóját ellene fordították. Jézus óta, és már előtte is a demagógia ezzel a módszerrel tarol: "Végy egy megcáfolhatatlan igazságot, egy kicsit csavarj rajta, csak annyit, hogy ne legyen észrevehető sem, és fordítsd az ellen, aki felnyitotta rá a tömegek szemét!" Tuti recept! Ma is ezt nyomják minden fórumon. Csodálkozom, hogy annyi ezer éve működőképes.
Szóval azt hittem, hogy a bennem dübörgő hormonok szavára mozdulni azért is kell, mert mindaz, ami eddig visszatartó erőként működött, idejétmúlttá vált. Kíváncsi voltam. Szerettem volna mindent kipróbálni. A tiltott dolgokat különösen. Akkoriban még a "felnőttek dolga" sokkal erősebben el volt választva az arra fel nem készültektől, mint manapság. Most úgy látom, már akkor sem eléggé, akkor csak azt érzékeltem, hogy fölösleges, fölrúgni való, idejétmúlt korlátozások.
14 évesen azért kezdtem dohányozni / a Horác cigijéből /, mert ettől felnőttebbnek éreztem magam. Valaha a felnőtteknek járó "kiváltságokért" meg kellett küzdeni, ki kellett érdemelni. Valahogy úgy tudnám ezt megfogalmazni: "ha meg tudod tenni azt amit én, akkor megérdemled, hogy ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat élvezd".
Még ennél régebben, az ősi társadalmakban e célból jöttek létre azok a szertartások, beavatások, amik rákényszerítették a fiatalokat, hogy szembenézzenek magukkal, ez által ráébresztették az ifjút saját gyengeségére. Adott szituációban - más út nem lévén - arra, hogy legyőzze saját gyengeségét, ezzel ráébredjen saját erejére. Manapság a szülők mindentől "kímélik" a gyermeket, mindent megadnak neki, mindennel ellátják, mit sem tudva arról, hogy a legnagyobb rosszat követik el ellene: megfosztják attól, hogy ráébredjen saját erejére.
Szigorú, szerető, engedő nevelést kaptam, örök hála érte szüleimnek. Anyám féltett és szeretett, apám példát mutatott, szigorú volt, de engedte, hogy ráébredünk arra, hogy a döntéseink felelősségét viselnünk kell.
Jóanyámmal többször beszélgettünk arról, hogy a lánynak az értéke a szüzessége, és nyeglén azt mondtam erre, hogy rendben, 18 éves koromig megígérem, aztán meg vállalom a történtekért a felelősséget. Fogalmam sem volt arról, hogy miről beszélek.
Tartottam magam az ígéretemhez, bár több olyan helyzet adódott, amit talán jobb lett volna kihasználni.Végül túlestem az "első meglepetésen", - ahogy akkor neveztük -, de nem úgy, ahogy terveztem. Zsu barátnőmmel megtárgyaltuk, hogy ki hogyan szeretné megélni. /Talán még mindig megvan az a papírdarab, amit szilenciumon teleírtunk./ Ő azt mondta, hogy profira szeretné bízni, aki tudja, mit hogyan kell, nem idétlenkedik, igazi FÉRFI. Én azt mondtam, hogy azzal szeretném megélni, akit nagyon szeretek, akivel egymást emelve, segítve jutunk el a legmagasabbra, ahová eljutni lehet. Talán mondanom sem kell, hogy épp fordítva történt.
Meghívást kaptunk egy gimis bálba, ahová Zsu hozta a szerelmét Atit, én meg hogy legyen partnerem, Ati nemrég megismert barátját, Méhit hívtam meg. Alig ismertem, de igazi "pasi" volt, áradt belőle valami ellenállhatatlan férfias vonzerő. Kocsival mentünk, végigénekeltük az utat, megálltunk csúszkálni a befagyott csatorna jegén, nagyon jól éreztem magam egészen addig, amíg a gimi szűk , sötét folyosóján bele nem botlottam Horácba. Elég volt, hogy a szemébe néztem, és máris átkoztam magam azért, hogy partnerrel jöttem, ráadásul olyannal, akit le sem lehet rázni, mert nálunk tölti az éjszakát, nincs hova mennie. Pár mondat elég volt mindkettőnknek ahhoz, hogy megértsük: már megint rossz az időzítés. Akkor éjszaka  a spirál magasabb ágán újra éltem, hogy mással vagyok, amikor Vele szeretnék lenni, és mire reggel lett, ahelyett, hogy gazdagodtam volna, kifosztottnak éreztem magam.

http://valkyrie-xi-v7.deviantart.com/art/Dark-Love-196572083

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése