Díjak

Időnként váratlan meglepetések is szembejönnek a napok útjain. Ilyen volt Lili ajándéka is, aki megtisztelt azzal, hogy a

és a

 

díjakat adományozta nekem. Bevallom nem számítottam ilyesmire, ám jól esik az elismerésed, Lili, köszönöm! Valóban azért jó ebben a blog-közösségben lenni, mert itt nem találkoztam olyannal, aki rosszindulatú, lehúzó, trágár stb., hogy mást ne is mondjak. Egymásra figyelő, egymást erősítő, biztató, segítő emberek vonzották be egymást, és ez nagyon jó! A díjak keringenek a blogozók között, ami szintén jó, de lehet, hogy jobb lenne, ha nem kellene hatványozni őket a továbbküldéskor. El kell ismerni, hogy nagyon sok jó, értékes blog található, és sokra valóban így talál rá az ember, ha valaki felhívja rá a figyelmét.
Akkor most meg kell tennem, amit meg kell, vagyis:

A Kedvenc blog díj feltételei:
1.- Írj egy bejegyzést, amelyben kiteszed a Liebster Blogképet,és másold be ezt az útmutatót!
2.- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét,
3.- Ezután gondolkodj el, melyik 3-5 blog, amelynek továbbítani szeretnéd, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd egy hozzászólásban a jelölésről,
4.- Tehetséges, kezdő blogolókat részesítsd előnybe, ne olyanokat,akiknek több mint 100 követőjük van.

A Kreatív Díj feltételei:
1.-A díjat meg kell köszönni.
2.-A logót ki kell tenni a blogomra.
3.- Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4.-Tovább kell adnom 7 embernek.
5.- Be kell linkelnem őket.
6.-Megjegyzést kell hagyni náluk.
7.-El kell árulnom magamról hét dolgot.

Eltűnődtem, kiket válasszak, és úgy éreztem magam, mint a zsűri szokta.
Sok mindenkit szeretek. Aztán úgy döntöttem, egy kicsit eltérek a szabályoktól. Ezzel már az első dolgot el is árultam magamról! Három embert jelölök csak, ám egyszerre kapják meg tőlem mind a két díjat. Szeretettel adom, remélem úgy is fogadjátok!
A blogozás során két emberrel olyan viszonyba kerültem, ami már inkább baráti, mint blogos-ismerős viszony. Mindkettőjük bizonyította már emberségét, segítőkészségét is.
Zita volt az, akinek a Kristályprogram c. blogját rendszeresen olvasva magam is bloggerré lettem. Számomra most is vonatkozási pont, igényes, kreatív, sokoldalú, értékes és gyönyörű.
Jánossal sokban hasonlít a világlátásunk, azt hiszem értjük egymást, ha sokszor nem is félszavakból, de kevés szóból is. Nagyon szeretem a fotóit is, meg a hozzá társított "rizsát" / :) /, a sokszor mély gondolatmeneteket is. Ezekkel találkozhatunk a Nagylátószög c. blogban, de ugyanígy mondhatom a Zeneszó címűt is, ahol profi tudással válogat, és mutat be szuper zenéket.
A harmadik blog a Szárnypróbák. Ő még valóban kezdő blogozó, de én tudom, hogy mennyi értéket hordoz magában, és milyen kreatív. És, hogy mennyire szeretem. :) !
Akkor még kéne hat dolog, amit szeretek magamban. /Juszt sem fogok rosszakat írni! :) /
Szeretem a kezdeteket és a hajnalt. Idealista vagyok, hiszek a dolgok jóra fordulásában. Szeretem az embereket. Szeretek segíteni másoknak. Örülök minden szépségnek. Igyekszem magam is egyre jobbá válni.
Úgy legyen!

Varázslat

Igor hetedikben lett a padtársam. Már annak is örültem, hogy végre nem egy minuszos IQ-val rendelkezőt ültettek mellém. Ő legalább értelmes is volt, a gyönyörű meleg barna szeméről meg éjszakákon keresztül lehetett álmodozni. Azt hiszem, tisztában volt a tekintetében rejlő varázshatalommal. mert ha csak tehette, kissé lehajtott fejjel,alulról felfelé nézett rám, amitől kész voltam.
Amúgy nem értem, mi késztette az ofőt arra a lépésre, hogy ötünket /2 lány+3 fiú/ szoros közelségbe ültessen, mivel egyébként is jóba voltunk. A helyzet innentől rohamosan alakult abba az irányba, hogy egy nagyon jó baráti társaság alapjait adja. Erre épült később a csodás tini korom.
Igorral óvatos voltam. Magamnak sem mertem bevallani, hogy több számomra, mint barát. Neki meg főként nem. A lassan bővülő banda többi tagja egyébként is árgus szemekkel figyelte egymást, hogy alakul-e bárhol valami, amivel lehet heccelődni. Aztán egyszer mégis összejöttünk. Több, mint 30 év kellett hozzá, hogy rájöjjek, mit hagytam ki.
Október volt, nemzeti ünnep. A rádió kívánságműsora egész nap csak magyar slágereket játszott. Feküdtem az ágyon. Kimerült voltam, sokat dolgoztam az elmúlt napokban.Tompán, szunyókálva hallgattam a zenéket. Aztán egyszer valaki az Omegától kért számokat, és megszólalt a Varázslatos fehér kő. Nagyon régen nem hallottam már.
Valóban varázslatos dolog történt. Ahogy megszólalt a szintetikus gitár, egyszerre csak ott voltam abban a buliban, abban a sötét szobában. Láttam a halványan derengő fehér falakat, ahogy épp csak bevilágít a gyenge utcai lámpa a vastag vályogfalba vágott ablakon át. Éreztem a testemen a teste mozdulását, ahogy táncolunk, a ruhája tapintását, és a teste melegét, ami átsütött a ruhán. Éreztem a minden sejtemet átjáró örömöt, hogy vele vagyok, és hogy egymáshoz tartozunk.
Döbbenetesen intenzív érzés volt. Én ezt már elfelejtettem, nem is emlékeztem rá. Kitöröltem, vagy elnyomtam, ki tudja?
Akkor este elkísért, és egy kapu előtt megcsókolt. Csak egy félénk, hosszú szájra puszi volt, de ma is érzem az ajka puhaságát, és látom a szemközti utcai lámpa sárga fényét.
Alig tudtam aludni akkor éjszaka. Zakatolt bennem az izgatottság, és az öröm.
Másnap találkoztam a barátnőmmel, aki kíváncsi volt minden részletre, bár ő is ott volt, látta, hogyan történt.
Aztán lelkesen kijelentette, hogy az egész banda izgatottan figyelte, hogy fel tud-e Igor szedni?
Akkor minden szilánkokra hullott...
Este moziba mentünk, ott volt az egész társaság. Igor velem volt, hazakísért, de az út felénél megálltam, felé fordultam, és azt mondtam, hogy ne jöjjön tovább. Azt mondtam, nem akarom, pedig csak büszke voltam, csak nem akartam egy lenni a sokból. Tapasztalatlan voltam még, nem ismertem rá a finom jelekre.
Ő megdermedt, a gyönyörű barna szeme kitágult, hitetlenül rám nézett, majd kihunyt benne a fény.
Valahonnan előjött a fájdalom, hideg volt és félelmetes, mindkettőnket elborított, mert valami végképp elromlott és már soha nem lehet helyrehozni.

Varázslatos fehér kő /Omega/

myportlandfotographer.com

Álomvilágok

Ki tudja miért, de mindig álomvilágokat alkottam magamnak. Mi késztetett erre, máig rejtély. Talán a felszín alatt láthatatlanul rejtőzködő ki nem mondott boldogtalanságok? Hisz látszólag, minden rendben volt.
Kislányként, emlékszem, már alig vártam, hogy érezzem magam alatt a durvaszövésű kendervászon lepedőt az ágyban, mikor alváshoz készülődtem. Várakoztam az álom jövetelére, izgatottan, mert mindig eljött egy pillanat, amikor valami átváltozott, egy csapóajtó kinyílt, és én belezuhantam egy másik világba, mint a később hallott mesében a mostohalány, akinek bele kellett ugrania a kútba az orsó után, és egy mezőn találta magát.
Valóban mezőt láttam, egy omladozó, növényekkel befutott mohos kerítés mellett találtam magam, ragyogásban, fényben, boldogan. Aztán nem emlékszem tovább. De a kezdőkép mindig ez volt. Aztán ez is megszűnt.
Akkor kezdtem szerelmeket kitalálni magamnak. Muszáj volt szerelmesnek lennem. Anélkül üres volt a világ.
Szerelemről énekeltek a táncdalok, és a magyarnóták, a filmekben a cselekmény csak a szerelemről szólt. Drámák, és szerelmek mindenütt.
Nem volt nagy baj, ha az aktuális szerelmem mit sem tudott a dologról, sőt! A titok, csak még izgalmasabbá tette a játékomat. Igazából a tragédia az volt, ha esetleg kiderült. Akkor az egész szétfoszlott, okafogyottá vált. Megszégyenültem. Új szerelem után kellett néznem, de ez már akkor sem volt könnyű. Szerethető fiú ritkán tűnt fel a színen. Állhatatos lévén álomlovagjaimnak évekig hódoltam.
Aztán süldőlány koromban, az igazi, barátnős, sustorgós, titokmegosztós nagy érzelmek következtek. Naplóba kezdtem írni azokat a titkokat, amiket mégsem osztottam meg a barátnőkkel sem. Ami igazán számított, az a naplóba sem került be. Az beleégett a lelkembe.
Máig sem értem, honnan volt bennem ez a mérhetetlen űr, amibe folyamatosan lapátoltam az érzelmek garmadáját? Mint egy telhetetlen kemence, ami mindig égni kíván, és minden hamuvá hamvad benne, ám mégsem melegít.

Gross Arnold