Halászat

Időnként az a fixa ideám támad, hogy ha emlékezetem tengerén áthúzok egy hálót, majd a benne fennakadók megmagyarázzák azt, hogy miért vagyok ott, ahol vagyok.
Aztán felhúzom a hálót, kiborítom a fedélzetre, átszortírozom, és azt találom, hogy a rozsdás tárgyak mára már hasznavehetetlenek, a méreten aluli lényeket vissza kell adni a tengernek, és hogy minden hajóraszállás új kaland, új tapasztalat, és valójában már mindegy is, hogy hogyan jutottam idáig. A lényeg az, hogy innen hová indulok.
Aztán új napokra ébredek, mikor megint fontos lesz, hogy miből építettem fel magam.
A napok folyamatosan váltják egymást.

Rafał Olechowski From Poland